Az ifjú titán az MSZP utolsó mentsváraként robbant be a politikai életbe, mint miniszterelnök, megmentve ezzel a Szocialista Pártot a legszörnyűbb végzetétől, egy előrehozott választástól. Ha ez a variáció lépett volna életbe, nem lett volna olyan bukméker, aki az MSZP-re tette volna a voksát, bukásuk a biztosnál is biztosabb volt. Elő kellett hozakodniuk egy olyan jelölttel, akinek nem árt ha van elég szakmai tapasztalata, szimpatikus, és plusz előny, ha a becsületét még nem tiporta sárba a magyar politika. Bajnai úr, ha talán nem is felel meg ezeknek a szigorú követelményeknek, hiszen a 2003-as Wallis incidens főszereplőjeként az összeomlás szélére sodorta a Hajdú-Bét libabeszállítóit, majd egy jól irányzott pörgőrúgással a kétségbeesés és a kilátástalanság feneketlen mélységébe taszította őket. Szakmai tekintélyét nincs jogom kétségbe vonni, szinte nem töltött be egyetlen olyan munkakört sem, amely nem tartalmazná "igazgató" vagy a "menedzser" utótagot. Saját bevallása szerint nem politikus - halhattuk a beiktatását megelőző ceremónia kíséretében - de minden bizonnyal ezt a politika anyaszentegyházában nem túl bölcs dolog kijelenteni. Nos, vajon Magyarország új hősének milyen feladatokat kell megoldania? Párton belül egy év alatt legalább olyan szintre kell emelnie a Szocialista Párt nemlétező – vagy mondhatjuk kicsit csúsztatva: megtépázott - imidzsét, társadalmi támogatottságát, hogy a 2010-es választásokon méltó ellenfélként állhasson szembe a Fidesszel, és minden igaz hitű szocialista elvtárs rettegett mumusával, magával Orbán Viktorral. Természetesen az első és legfontosabb feladata, a pénzügyi válság kellemetlen hatásainak enyhítése Magyarországon, és hogy ezt milyen eszközökkel szeretné elérni, nos, hát arról is van már kiszivárogtatott információ, ezekből sorolnék fel párat. Elsők között tesz említést a Nyugdíjkorhatár emeléséről, ami egy teljesen racionális megoldás - lenne - de nem az. Ennek a lépésnek az lehet a magyarázata, hogy ha magasan van a nyugdíjkorhatár, sokkal kevesebb ember éri el az ehhez szükséges életkort, de ha még ha egyáltalán elérte is, akkor kevesebb ideig fog nyugdíjat kapni, mint amennyi járna. (személy szerint bölcsebb lépésnek tartanám, ha inkább a ledolgozott évek számára helyezné a hangsúlyt, nem pedig az életkorra). A párt szempontjából az egyik, talán legmeggondolatlanabb lépés a 13. havi nyugdíj elvételének terve. A Szocialista Párt bázisa elsősorban az a másfél millió nyugdíjas, akiket eddig szinte minden egyes alkalommal sikerült a szavazófülkébe csalogatnia a sokadik havi nyugdíj, illetve annak emelésének ígéretével. De mivel nem vagyunk választás előtt szabad a vásár, most ki lehet mondani a kimondhatatlant, hogy fájni fog, hogy rossz lesz, hogy lassan kenyéren és vízen fog élni a nép, egy év múlva már úgysem fog emlékezni rá senki. A családot tervező réteg számára is akad ám meglepetés a csomag mélyén, nevezetesen a lakástámogatás megszűntetése. Ez elsősorban rövidtávú megoldás, hiszen a családot tervező társadalom célja elsősorban az anyagi biztonság megteremtése, amihez elengedhetetlen egy családi fészek, és ezek hiányából adódóan hosszú távon akár egyre kevesebb gyermek születésével kell számolni, aminek köszönhetően szintén csökkenésre kell számítanunk az emberi erőforrások terén (remélhetőleg ennek a lépésnek egy éven túl lesz egy konzekvensebb, hosszútávra tervező változata). Utolsó sorban még megemlíteném a családi pótlék befagyasztásának tervét, ami szintén egy újabb koporsószög a családot tervezőknek, hiszen nominálértékét tekintve a juttatás fix marad, de a reálértéke – a jelen, és jövőbeli gazdasági helyzetet tekintve - erőteljesen gyengülni fog. Mindent összevetve a csomag inkább a fűnyíró elvét követi, mint a következetességét, azért egy kis finomítás bizonyára ráférne erre a röptében összehozott csomagocskára. Immáron a negyedik alkalommal terveztek egy újabb megszorítást a csomagba, csak a szomorú helyzet az, hogy lassan már nem tud a nép mit megszorítani, hiszen még a derékszíját is el kellett adnia, hogy egyáltalán enni tudjon. Mint ahogy eddig, most sem fogjuk megtudni, hogy mi lesz az eredménye az intézkedéseknek, hiszen egy olyan országban, ahol csak félig kibontott megszorító csomagok hevernek szanaszét bajszos és bajszatlan bácsik arcképeivel, nicns túl nagy reménye egy ilyen ötletnek. Valószínűleg a következő kormány úgyis visszavonja valamennyit, és kezdődik minden elölről, a kis gömböc pedig csak gurul és gurul és gurul…